Attila sírját keressük!

Aki olvasta Gárdonyi Gézától a „Láthatatlan ember” című regényt, bizonyára emlékszik a hun nagykirály temetésének romantikus leírására, amelyben Attilát hármas koporsóban (arany, ezüst, bronz) temették el, majd a temetésben részt vevőket lenyilazták.

A POGÁNY MAGYAROK HITVILÁGA

A hit az a meggyőződés, mely a világ és az élet kérdéseinek megoldásához szellemeket és magasabb rendű isteni lényeket gondol el. Alapját általában természeti jelenségek alkotják, melyek értelmezéséből nála hatalmasabb lények feltételezésére jut az ember. Ez a hit jelenik meg többek között a fetisizmusban, totemizmusban és az animizmusban.

Az olyan erővel felruházott tárgynak, amelyet istennek tekintettek és istenként tiszteltek, fétis a neve. A hit szerint a fétisben isteni erő lakik, és általuk érintkezésbe lehet lépni az istenségekkel. Az olyan fétiseket, amelyeket megfaragnak, állat- vagy emberformára alakítanak, istenképnek vagy bálványnak nevezzük. A fétishittel függ össze a tabu fogalma. A tabu szent és sérthetetlen - vagyis a fétishez hozzányúlni nem szabad. Más istencsoport a totem, mely bizonyos embercsoportok közös származási hitéből eredeztethető. Vannak csoportok, akik abban hisznek, hogy köztük és bizonyos növények illetve állatok között titokzatos kapcsolat létezik. Ezek megbecsülése, védelmezése a javukra válhat, elpusztítása viszont veszedelmet jelent.

Az animizmus a lelkekben való hit, mely szerint a test és lélek egymástól különálló dolgok. A mai napig meglévő halotti hiedelmek szerint a lélek a halál bekövetkeztekor különválik a testtől és önálló életet kezd élni. A lélek vissza is térhet. Jót vagy rosszat okozhat, segíthet, bajt hozhat. Az animizmusból fakadnak a halotti szertartások, a halottkultusz, a síráldozatok, a varázslatok egyes formái.

A magyarok hitvilága elsősorban a honfoglalás kori művészetből és a néprajzi adatokból ismerhető meg: néphit, népszokások, archaikus népi imák, ráolvasások, népmesék, mondák, gyerekjátékok, fafaragás, hímzés alapján, de történeti források, boszorkányperek, hiedelemtörténetek és nem utolsó sorban a régészeti megfigyelések is segítik a rekonstruálását.

A honfoglaló magyarok vallása - amellett, hogy történetük során megismerték a monoteisztikus (keresztény, zsidó, mohamedán) vallásokat is - mindenek előtt és alapvetően a samanizmus volt, amely rendkívül összetett hitvilág. A sámán feladatköre a gazdasági-társadalmi fejlettség szerint, illetve területenként is igen változó lehetett. A magyarság sámánjaira, a táltosokra vonatkozó jelenkori hiedelmekből (révülés, foggal születés, egymással való viaskodás) sokat megtalálunk a szibériai népeknél is. E vallás emlékei nagyon töredékesek, és leginkább a halottak kultuszára vonatkoznak.

A régészeti hagyatékból ismert a lóáldozás és a lovas temetkezés szokása. Ezt erősítik meg az írott források is, mint a fehérló-áldozat, a kancatej-ivás vagy a vérszerződés, amely a legnagyobb áldozat, az életerő jelképe az idegen népek között a rokonság elnyerése céljából. Hérodotosz írja a szkítákról: "Agyagedénybe bort töltenek és hozzávegyítik saját vérüket, belemártják fegyvereiket, s mind isznak belőle." Az ég felé emelt véres kard vagy felemelt kéz az eskü illetve az átok jele. Még egy 11. századi törvényünkben is megemlékeznek ehhez hasonló szokásokról: kutyára, farkasra, pogány dolgokra esküdtek - hegyeknél, fáknál, kőhalmoknál, kutaknál, tavaknál áldoztak.

A hitvilágot a túlvilági élet hite alapozta meg. A sírokat a lakóhelyhez képest vízen túlra helyezték, általában lábbal kelet felé tájolva. Az elhunytat mindennapi használati tárgyakkal, rangjelző mellékletekkel látták el. Az ezeken lévő díszítő motívumok jelentéssel bírtak, viselőjüknek a közösségben elfoglalt helyét mutatták. Az állatalakos ábrázolás a totemizmusról tanúskodik, ami kapcsolatot feltételez az állatősökkel. A totemizmus fontos tényezője lehetett az ősi vallásnak, meglétére utalnak a származásmítoszok: a turul- és csodaszarvas-mondák és talán a későbbi állatábrázolású címerek is. A növényi ornamentika, stilizált életfa a világmindenségről, a világképről beszél. Hitvilágunkban közös vonások találhatók a finnugor világképpel. Alapja a samanizmus és a háromrégiós világkép, amit az életfa köt össze:

A felső régió az istenek, bolygók (Nap, Hold), csillagok (középpontban a Sarkcsillaggal), a jó lelkek világa a mennyországnak, a fényesség birodalmának a helye. Fő alakja a demiurgosz, a világteremtő isten. Ősi eredetére vall, hogy sokféle alakban jelenik meg: Úr, Úristen, Szentvilág Úristen, Öregisten, Jóisten, Atyaisten. Szólásaink, szókapcsolataink is megidézik: Isten csapása, Isten teremtettét, Isten nyila, Isten szerelmére, Isten háta mögött, Isten áldja, Isten se tudja...

A középső világ az emberek, valamint az emberek körén kívül élő természetfeletti lények (hiedelemlények, boszorkány, markoláb, táltos), szellemek, kísértetek és a betegségdémonok, erdei és vízi hiedelemlények tere. A középső régióban ered az életfa (világfa). Ágai - mint a világ tengelye - tartják a sátorszerű lyukas égboltot, ebből származnak a csillagok. Erre a szitaszerű égbolt-elgondolásra példa a "Szitál az eső" és az "Annyi a csillag, mint lyuk a szitán" szólás. Az életfa lombkoronája hét (kilenc) szintű. Az életfa elhelyezkedésének tükörkép-jellegéhez hasonlít a jurt belső tere és a temető sírjainak elhelyezkedése. A gyermekversből ismert visszafelé mondás szerepe is ezt a hiedelmet tükrözi: "Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda", akárcsak a boszorkányperekben és a mágikus szertartásokon a visszafelé cselekvés és mondás motívuma.

A fa gyökérvilága a felső világ ellentéteként az alsó régióba nyúlik. Az alvilág, a pokol, a hideg és sötét, a síron túli - mindig a gonosz, az ördög és a rossz szellemek élettere. Ugyanúgy hét (kilenc) szintű, mint a felső világ. Ezt magyarázza a föld hét csínyja kifejezés. Ez az alvilág nem azonos a túlvilág fogalmával, ami semleges, vízentúli, a halottak tartózkodási helye.

Újkori népi hiedelem, ami visszautal az ősvallásra, hogy közönséges ember csak hírét hallhatja az életfának. Az lelheti csak meg, aki fölösleges csonttal született és hét éves koráig nem vett szájába tejen kívül más ételt. Ez az ember a táltos, a sámán, aki születésétől kezdve elhivatott a feladatára. A táltosnak szellemek állnak a rendelkezésére. Beavatásának két jelentős mozzanata van: egyrészt a szellemeknek való bemutatkozás, azaz az élet fáját jelképező sámánfa megmászása; másrészt a szellemek megitatása, azaz a leölt állatok vérének elfogyasztása. A táltos egész mágikus működési körét az a hiedelem határozza meg, hogy a szellemek egyes formulák betartásával, bizonyos szövegek elmondásával cselekvésre bírhatók. Szellemkapcsolatai révén tanácsot ad, megfejti az álmokat, közvetít élő és holt között, gyógyít, ráolvasással elűzheti a rontót, megkeresheti és visszahozhatja az eltévedt lelkeket. Táltosok irányítják az állatáldozásokat, ők tudakolják meg a haragvó ős dühének okát, kiengesztelésének módját. Ott találjuk őket a termékenységi szertartásoknál is.

Az ősök kultuszából fejlődött ki az istenkirályság hite is, mely szerint az istenek az élő, evilági fejedelem régen elhalt ősei. E kultusz kialakulása a magyarság körében talán Álmos fejedelem idejében kezdődhetett, amire épp az ő meggyilkolásának emléke utalhat. Ekkor keletkezhetett a Turul-monda is, amely jelzi, hogy a turul-őstől dicső uralkodók származnak majd.

A 9. század elején a Don alsó folyásának területén tartózkodó magyarok érintkezésbe kerültek az alán-bolgár kultúrával, kereskedtek az arabokkal, perzsákkal, bizánciakkal, kalandoztak frank tartományokban, megadóztatták a környező szláv vidékek lakóit. Ez a terület akkor a nagy világvallások ütközési zónája volt: a kazárok zsidó tanokat vallottak, az iráni mohamedánok és a bizánci kereszténység hívei is kapcsolatba kerültek a magyarsággal. Ennek ellenére a magyarok Bölcs Leó és a mohamedán források egybehangzó tanúbizonysága szerint a 9. század végén is még egyértelműen pogányok voltak.

A pogány hitvilág a kereszténység felvétele után fokozatosan háttérbe szorult. Az egykori világkép, az összetartó hősökbe vetett hit megbomlott, és más formában - így a hiedelmekben, mondókákban, mesemotívumokban, rituális énekekben - élt tovább. Mitologikus elképzeléseit folklórjában őrizte meg a nép. Vallásuk - éppúgy, mint a gazdasági és a társadalmi szerkezet - gyökeres átalakuláson ment keresztül a 10. században. (Pokorny Péter)






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 21
Tegnapi: 16
Heti: 21
Havi: 857
Össz.: 182 659

Látogatottság növelés
Oldal: Ősi hitvilágunk
Attila sírját keressük! - © 2008 - 2017 - attilasirja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »