Attila sírját keressük!

Ez a följegyzés adott alapot annak föltevésére, hogy Fehéregyháza földerítése révén lehet rábukkanni Árpád fejedelem sírjára is. A kutatók a múlt században Óbuda különböző pontjain vélték megtalálni ezt a templomot, de azt, hogy a földerített romok közül végül is melyik volt Fehéregyháza maradványa, nem tudták eldönteni. A legtöbb kutató arra a következtetésre jutott, hogy Fehéregyháza a múlt század második felében, a Bécsi és a Vörösvári út közelében lévő Victória-téglagyár területén föltárt templom és kolostor maradványaival azonosítható.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Más források ugyanis Attila városát még Óbudának és Sicambriának nevezik, ám az elmúlt kétszáz év kutatásai során egyetlen bizonyítékot sem találtak arra, hogy a mai Óbuda területén lett volna Attila székhelye vagy Sicambria. Sőt, egyes kutatók még azt is föltételezik, hogy Sicambria valójában nem is létezett

Zsigmond király 1421. nov. 15-i oklevelében arról olvasunk, hogy az óbudai apácák hévíz-patakon működő malma Fehéregyháza kapui előtt, Buda előhegyén van.  De nemcsak a malom található Buda előhegyén, hanem a vele szomszédos Fehéregyháza is. Elegendő, ha ennek igazolására IX. Bonifác pápa 1400. július 1-i oklevelére hivatkozunk, amelyben Buda előhegyének templomát hivatalosan és teljes címén a „Boldogságos Szűz Mária Fehéregyházának” nevezi. Ez a Buda azonban nem a mai Buda. Ez utóbbinak ugyanis nincs sem „hévízpatakja”, sem „előhegye”. Zsigmond király idézett okleveléből tehát egy magaslati fekvésű, hévízpatakkal kapcsolatos Buda létezésére lehet következtetni.

Ez a Buda Anonymusnál is megtalálható. Amikor Attila a rómaiakat elkergetve - írja a Névtelen - az országot birtokba vette, királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött, amelyet a magyarok Budavárának, a németek pedig Ecilburgnak mondanak. Ezek a szavak azt is jelenthetik, hogy Budavár egy Duna partja közelében lévő magaslaton található, melynek tövében hévizek fakadnak. Vizsgáljuk meg, hogy más források erről mit mondanak?

A XVII. század második felében (1660-1664) egy török világutazó járja be a hódoltsági Magyarországot, Evlia Cselebi. Utazásairól készült följegyzésének egyik helyén azt írja, hogy Győr városa Buda és Esztergom földjével szemközt van.  Persze egy „szemtanú” is tévedhet, azonban a török világutazó bizonyítékát adja annak, hogy e helységek kapcsolatát ismerte. Följegyzésének egy másik részében ugyanis azt írja, hogy Esztergom tizenhat városrésze közül az egyiket „Budin kálászi”-nak, vagyis Budavárának nevezték! Följegyzéseit eddig figyelmen kívül hagytuk, pedig nem ő az egyetlen szerző, aki ezen a véleményen van.

Albericus szerzetesnél (megh. 1251) például arról olvasunk, hogy 1223-ban Magyarországon véletlen tűz pusztította el Esztergomot és Budavárát.  Ez a két létesítményre kiterjedő tűzvész csak úgy fordulhatott elő, ha Esztergom és Budavára egymás mellett volt. Arról, hogy az Esztergom melletti Szent Tamás-hegyen hajdan egy vár állott, számos korabeli forrás tanúskodik.

Az „Előhegy” elnevezés viszont Esztergom közelében ma is megtalálható.

Már mondottuk, hogy az elmúlt kétszáz év kutatásai során egyetlen bizonyíték sem került elő arra, hogy a mai Óbuda területén lett volna Sicambria. Mégis a rendelkezésre álló források arról tanúskodnak, hogy a XVI. században valamit Sicambriának neveztek a budai oldalon. Oláh Miklós esztergomi érsek egy 1533. január 14-i levelében például azt írja, hogy „ugyanazé a királynéé volt Óbuda helység Sicambria közelében.”9 Talán nem tévedünk annak megítélésében, hogy ebben a levélben a mai Óbuda és Aquincum kapcsolatáról van szó.

 Foglalkozzunk a következőkben azzal, hogy ez a Sicambria hol volt?

Ebből nyilvánvaló, hogy a „Pazanduk falu” kifejezés Aquincumra vonatkozik, amely a régészeti kutatások szerint a középkorban lakatlan volt. Ezt a kérdéses mezőt azonban a XVI. század elején már nem Pazanduk, hanem Sicambria mezőnek nevezik.12

Pilis megye 1516. február 11-i oklevelében pedig arról olvasunk, hogy az egyik tanú a felhévízi keresztesek malma melletti rétről azt vallotta „hogy az a Sicambria építészeti emlékeiből fönnmaradt kőtől kezdve a nevezett malomhoz tartozott”. Mindebből az állapítható meg, hogy a Sicambria név csak a XV. század végén vagy a XVI. század elején válik használatossá a mai Óbudán.

Ezek az adatok teszik világossá Oláh Miklós esztergomi érsek följegyzését, amely így hangzik: „Észak felé egyrészt más szőlőtermő hegyek emelkednek, melyek tövében az isteni szűznek szentelt remete-monostor áll, amelyet Fehér Máriának mondanak, másrészt Sicambria maradványai még láthatók...”14 Először vizsgáljuk meg ennek a „hegyek tövében” található remetemonostornak az újabb kori történetét.

1869-ben a Bécsi és a Vörösvári út közelében lévő Victoria-téglagyár területén - az agyag kitermelése közben - egy csúcsíves templom és egy kolostor maradványaira bukkantak. Az MTA archaeológiai bizottsága Rómer Flórist bízta meg, hogy derítse ki azok eredetét. Rómer a romokat Fehér Máriának nevezi, tehát ezt a helyet először ő jelöli meg Fehéregyháza helyéül. Henszlmann Imre régész-műtörténész viszont határozottan kijelenti, hogy ezek a maradványok Fehéregyházával nem azonosíthatók.

Kinek van ebben igaza?

Kezdjük az események ismertetését azzal, hogy a pápa a monostor alapítására az engedélyt megadja, azonban a pálosok nem teljesítik a király óhaját. Erre a két mozzanatra IV. Sixtus pápa 1482. április 24-i okleveléből következtethetünk, amelyben kiközösítéssel fenyegeti meg a pálosokat arra az esetre, ha nem teljesítenék az erre vonatkozó rendeletét.16 A késlekedés oka - mint Gárdonyi Albert véli - az lehetett, hogy a pálosok a templomot nem találták megfelelőnek. Erre mutat egyébként Mátyás király 1483. augusztus 20-i oklevele, melyben arra kér a pápától engedélyt, hogy az óbudai prépostság régi templomának köveit Fehéregyháza tervbe vett építkezéseinél fölhasználhassa. A pápa már ugyanazon évben a bontási engedélyt megadja, és a pálosok - mint Gyöngyösi Gergely a rend életéről szóló művében írja szám szerint nyolcan 1484-ben vonulnak be Fehéregyházába.17 Ezzel a bevonulással azonban valami baj van! Ha Fehéregyháza átépítése 1483. nyarán még csak tervbe van véve és a pálosok (elméletileg legkésőbb) 1484. december 31-én költöztek be a fehéregyházi monostorba, akkor az építkezésekre - leszámítva a téli munkaszünetet és az ünnepnapokat - legföljebb mintegy 9 hónapot fordíthattak. Valljuk be őszintén: ilyen rövid időn belül még napjainkban sem készülne el a pálosok temploma és monostora.

Nézzük az ellenérveket!

Mátyás király a „magyarok megtérésekor” alapított Fehéregyházáról - a már említett 1480. július 23-i oklevelében - azt írja, hogy „ a hívők seregétől megfosztva a sík mezőn egyedül emelkedik”. Nos, a Henszlmannféle fölmérésen látható – a hajdan Fehéregyházának nevezett - kör alakú létesítmény olyan kicsi, hogy még kápolnának is alig nevezhető (Henszlmann fölmérése szerint: r = 0,80 -1 m. Ebből: ter.= 2,009, max. 3,14 négyzetméter). Ezt a pici kápolnát - amelyben a miséző papon kívül legföljebb 2-3 ember vehetett részt egy-egy misén aligha lehetett a „hívők seregétől” megfosztani. De az sem közömbös, hogy a Bécsi úti Fehéregyháza nem a sík mezőn, hanem - mint Oláh Miklós írja - a hegyek tövében emelkedett. Erről a monostorról talán még annyit, hogy föltárt maradványait a múlt században fölrobbantották, majd az utolsó kőig elhordták.

 Ezek az adatok adhatnak alapot annak föltevésére, hogy a pálosok 1484-ben nem a Bécsi úti Fehéregyházába költöztek be, hanem máshová.

Franciscus Iustinianus velencei követ magyarországi tartózkodása idején régi római kövek föliratait gyűjtötte. Az egyik fölirat lelőhelyét így írta le: „Fehéregyháza közelében a mezőn a város mellett, amelyről azt mondják, hogy Sicambria volt, melynek falai a határát képező magas sziklán a Duna felé terjednek”.21

A következő kérdésünk az, hogy ez a Sicambria hol található?

De mi a bizonyítéka annak, hogy ezt a Sicambriát még Óbudának is nevezték? A budai prépostság Szent Péteregyháza a tatárjárás idején elpusztult. Bizonyos körülmények azonban arra mutatnak, hogy e templom sorsát nem az 1241, hanem az 1285. évi tatárjárás pecsételte meg. Magyarország püspökei ugyanis 1263. április 19-én ebben a templomban gyűltek össze a pápai követ által elrendelt zsinat megtartására.23 A Szent Péter-egyház - mint arra XXII. János pápa 1321. december 8-i okleveléből következtethetünk - még akkor sem pusztult el teljesen. Megfelelő anyagi fedezet mellett bármikor kijavíthatták volna. Erzsébet királyné, I. Lajos király hitvese azonban másképpen határozott. 1340 táján az óbudai Szent Péter egyház mellet egy új prépostsági templomot építtetett.24

Döntő e kérdésben, hogy az új templomot Szűz Mária-egyháznak nevezik, illetve az, hogy a régi óbudai Szent Péter-egyház 1483 nyarán teljesen romos. Mégis VIII. Ince pápa 1484-ben búcsút engedélyez a Boldogságos Szűz oltára részére, amelyet Ezeny István bécsi prépost és az óbudai kanonokok az óbudai Szent Péter-egyházban fölállítani szándékoznak.25 Lehetséges, hogy egyazon időben két Szent Péter-egyháza is létezett?

Igen, lehetséges. Erzsébet királyné ugyanis a mai Óbudán alapította az új prépostsági templomot.

Ezzel szemben XXII. János pápa az előbb már említett 1321. dec. 8-i, Károly Róbertnek a dömösi Szent Margit egyház és az óbudai prépostság egyesítési tervével foglalkozó oklevelében a dömösi vár, illetve Szent Margit egyház szomszédságában határozza meg az óbudai Szent Péter-egyház földrajzi helyzetét.26 A dömösi Szent Margitegyház és Sicambria mindössze 1,5 km-re van egymástól.

Most pedig vizsgáljuk meg azt, hogy a pilismaróti Sicambria közelében lévő Fehéregyházáról mit tudunk?

Pilismarót lakosai (kétszáz évvel azután, hogy II. József /1780-1790/ a szerzetes rendeket föloszlatta) ma is tudják, hogy hol van a „fehér barátok”, vagyis a pálosok hajdani kolostora. Induljunk ki abból a tényből - amelyet eddig még senki nem vont kétségbe -, hogy a pálosok már a XV. században Maróton voltak, illetve abból, hogy a maróti rendház a török hódoltság idején is az övék maradt.27 Ebből először is arra következtethetünk, hogy az a XVIII. századi Pilismarót és környékét ábrázoló térkép (amelyen többek közt a pálosok monostora és temploma is jelölve van) a maróti rendház épületeinek középkori elrendezését tükrözi. Ennek alapján viszont arra következtethetünk, hogy a maróti rendház épületegyüttese nem eredeti pálos építkezés. A lakóépületek ugyanis a templom délnyugati oldalához csatlakoznak, holott a pálos építészetben a monostor az adott templomnak mindig az északi részén található. Ennek az eltérésnek az lehet a magyarázata, hogy a pálosok Maróton egy régebbi eredetű templomnak lettek a birtokosai. Helyszíni vizsgálatunk során azt is megtudtuk, hogy a község néhány idősebb lakosa még látta a pálosok hajdani kolostorának templomát. A szemtanúk elmondották, hogy a kis templom szentélye gömbölyű, ablakainak formája pedig csúcsíves volt. Ebből egy román eredetű templom gótikus átépítésére következtethetünk. Tornyának formájára senki nem emlékezett. Ez nem véletlen. A templomoknak a pálos építészetben tornyot ugyanis nem építenek. A meghallgatottak egybehangzó közlése szerint 934 tavaszán bontották le ezt a régi - de egyébként jó állapotban lévő - templomot.

Mátyás király idézett oklevele szerint Fehéregyháza alig egy mérföldre van a királyi palotától. De kérdés, hogy az „egy mérföld” a XV-XVI. században milyen távolságot jelent? A rendelkezésre álló adatokból csupán Oláh Miklósnak 1533. évi levelét említjük meg, amelyben az áll, hogy Csepel-sziget Budától fél mérföldre van.28 Ha Budavár déli és Csepel-sziget északi csúcsa távolságának kétszeresét vesszük, mintegy 10 km-nek megfelelő távolsági értéket kapunk. Ha a XVI. században 1 mérföld = 10 km, akkor az „alig egy mérföld” legföljebb mintegy 9,5-9,9 km-nyi távolságot jelenthet. Nos, a pálosok maróti templomától 9,8-9,9 km (vagyis „alig egy mérföld”) megtétele után a visegrádi királyi palotához érkezünk.

Annak eldöntésében, hogy a pálosok maróti kolostorának temploma volt-e a „magyarok megtérésekor” alapított Fehéregyháza vagy sem, Gyöngyösi Gergely vonatkozó följegyzésére támaszkodunk. Ennek végén ugyanis azt írja, hogy Nagy Károly, a frankok királya alapította ezt a kérdéses templomot. Persze följegyzését az első pillanatban nem lehet megérteni, mivel Anonymus nem az avarok, hanem a magyarok megtérésekor alapított Fehéregyházáról beszél. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a magyarokat és az avarokat azonosnak tartották nyugaton. Andreas Eggerer pálos szerzetes például a „Fragmen panis corvi... „ című munkájában a következőket írja: „... a templomnak, amelyet Fehéregyházának neveznek, és az Isten szolgálatában és éveinek számában az összesek közül a legrégibb, és állítólag Nagy Károly császár a legyőzött magyaroknak fennhéjjázó pogány vallásuk helyébe Mária tiszteletére a királyi városon kívül alapított...” (arról, hogy a frankok a mai Óbuda területét is ellenőrzésük alá vonták volna, nem tudunk.) Ezek szerint Anonymus „magyarjai” akár avarok is lehetnek. Természetesen nem közömbös - de pillanatnyilag nem is lényeges -, hogy az avar-magyar azonosság igaz-e vagy sem, de tény, hogy a már említett Franciscus Iustinianus a Nagy Károlynak tulajdonított templom-alapítás hagyományát a sicambriai Fehéregyháza kapcsán említi meg.

Döntő lehet e kérdés megoldásában, hogy Mátyás király - mint Gyöngyösi Gergely írja - 1484-ben a Nagy Károly által alapított Fehéregyházába vezette be a pálosokat.

Jegyzetek: